Masnika Purriculum Vitae

 Na addig is, amíg öreg barátom gondolkodik az emlékiratain, én bemutatkozom nektek.

Masni vagyok, a legszebb lány a vidéken. Szerintem azért hívnak így, mert ugyan fekete vagyok, de van a nyakamon egy világos folt. Meg amúgy van vörös és világos bundám is, szóval nem is vagyok fekete.

2024 nyár végén jöttem a világra egy baranyai faluban, de erre nem nagyon emlékszem, az igazi anyámra se sajnos. Azt mondják, ahol születtünk, nem volt jó nekem és a testvéreimnek, ezért elvittek onnan minket egy házba valami Orfűn, ahol egy nagyon kedves Anikó nevű hölgy gondoskodott rólunk és még nagyon sok macskáról. Jó dolgunk volt, volt ott minden, de Anikó mindig azt mondta, hogy majd egyszer el kell mennünk. Ezt azért nem annyira bántam, mert a többi cica ott annyira nem akart velem játszani. A testvéreim meg egyre csak eltünedeztek, és nem jöttek vissza, csak Olivér maradt, de ő meg erősebb volt nálam és akkor is bunyózni akart, ha én nem.

Egy napon jött egy nő Anikóhoz, állítólag rám volt kíváncsi, de nem tetszett ez nekem, úgyhogy nem jöttem elő, vagyis csak messziről, a szekrény tetejéről néztem le rá. Olivér vagányabb volt, ő odament hozzá és elszakította a harisnyáját, de azt mondta, nem baj. 

Na aztán napokkal később Anikó berakott a hordozóba és elvitt valahová, ahol ez a nő is ott volt, meg egy férfi. Később kiderült, hogy ők Anya és Apa. Szóval elvittek és Anikó elbúcsúzott tőlem. Meleg volt, emg világos, meg volt mit ennem és Katzenklo is, de egy kis szobában voltam bent. Időnként bejöttek hozzám, kedvesek voltak, de hát ez így akkor sem volt jó, úgyhogy elkezdtem nekik nyávogni meg piszkálni a rést, ahol ők ki-be jártak. Na erre időnként hallottam, hogy van egy másik macska ott még, de nagyon barátságtalannak tűnt. 

Végülis belátták, hogy nem tarthatnak abban a szobában, és kiengedtek. Na akkor került elő öreg barátom, Manci, aki annyira amúgy nem öreg, csak hozzám képest. Méregettük egymást, hogy most mi legyen, de végül nem ölt meg, én se őt, viszont körbenéztem, hogy hol is vagyok. Hát sokáig tartott, mire mindent bejártam és megismertem, jó nagy ez a ház. És van ám minden, lépcsők, mindenféle bútorok, játékok, több Katzenklo, rengeteg fekhely (lehet, hogy nem mindet nekem gondolták, de ezt én döntöm el), mindenféle növények, amik néha leesnek, mikor játszunk egymással és sok ablak. Szeretek itt lenni.

A kaja is jó, meg is mutattam nekik, hogy én aztán tudok enni, és szobatiszta vagyok. Bár vannak saját játékaim, a kedvencem a két kis plüss hörcsög, amit Anya és Apa ágyából csórtam el, szeretem őket hurcibálni mindenhová. A kedvenc helyem a télikert a sok virággal, főleg, ha nyitva van az ajtaja, meg a fenti szobában a heverő, amikor rásüt a nap, ott nagyon jó dögleni. És Apa csak nekem tett egy ablak elé egy kaparófát, na azt is nagyon szeretem, azon lehet aludni, meg piszkálni róla a virágokat.

Szeretek itt lenni. Manci játszhatna velem többet, meg nem igazságos, hogy ennyivel nagyobb, de amúgy jól megvagyunk. Anya és Apa nagyon kedves velem, általában Picicának hívnak, pedig nem is vagyok olyan pici. Eddig kevésszer haragítottak csak meg.
Még az elején egyszer elvittek egy helyre szállítódobozban, ahol mindenféle más macska és egyéb szörnyek szagát lehetett érezni, és otthagytak. Emberek voltak ott még, akik mindenféle kellemetlen dolgokat csináltak velem, jobb erről nem beszélni, el is ájultam. Mikor értem jöttek, utána meg fájt egy darabig a hasam és furán éreztem magam, meg valami fura dolgot adtak rám, olyasmit, ami rajtuk is van és ilyen színes. Szerencsére pár nap után levehettem. 
Aztán néha van olyan, hogy Anya vagy Apa éjjel sincs otthon, néha hosszabb ideig sem. Napközben oké, hogy elmennek, na de sötétben mit csinálnak kint, ha még vadászni sem képesek? Ha valamelyikük otthon van, az azért oké, de volt már olyan, hogy egyik se került elő, hanem más kétlábúak jöttek be, akiket nem is ismertem. Nem értem, ilyenkor mi történik, de ezt nagyon nem szeretem. Általában lehet tudni előre, mikor ilyesmire készülnek, mert ilyenkor nagy dobozokba raknak mindenféle puha ruhát meg párnát, bele is szoktam feküdni, de ki szoktak szedni belőle és csak azt viszik magukkal, engem nem. Anya egyszer tavasszal nagyon sokáig nem volt itt, azóta nem is vele alszom, hanem Apával.
És egyszer még olyat is tettek, amit nehéz elfelejtenem. Akkor is a szállítódobozzal kezdődött - utálom -, elvittek egy idegen helyre és ott hagytak. Ott volt három ember, két felnőtt és egy kicsi, kedvesek voltak, etettek meg minden, de nincs kedvem barátkozni és más macska sem volt ott. Hát mutattam, hogy nem jó, egész éjjel nyávogtam nekik, meg levertem a függönyüket, de így is csak sokára jött értem Anya és Apa. Remélem többet ilyen nem fordul elő.

Összességében elégedett vagyok azért a sorsommal, állítólag lehetne sokkal rosszabb is. 

Masni

Ps. ja képzeljétek, ma reggel hangokat hallottam a fejem felül. Akartam is intézkedni, de Apa rám szólt, hogy ne menjek fel a lépcsőnél a korlátra, mert leesek. Úgyhogy hagytam, akkor oldja meg ő... valami egerekről és padlásról beszéltek.