Manci Meowmoárja 2.

első körbenézések

 Na, sziasztok kétlábúak, kedvem támadt a meowmoárjaim folytatásához nekem is, ne csak mindig ez a kiscsaj írjon...

kanapé elfoglalása

Ott hagytuk abba, hogy Apa berakott a dobozba Szürke helyett. Hát akkor megértettem, miért bújt el inkább, marhára nem volt vicces abban a dobozban bezárva lenni marha sokáig, nem tudva, hova visznek és minek és miért. A nagy fekete doboza Apának, amit ő szeretettel Volvonak hívott, az is mozgott meg mindenféle hangot adott ki, meg valami hangos dolog még volt pluszban, amit ezek zenének hívnak és szeretik, hát én nem tudom. Féltem, na.

zibizabi

Az örökkévalóság eltelt, mire megérkeztünk egy helyre, ahol kivett és kiengedett a dobozomból. Hát, akkor is féltem. De ez a hely meleg volt és fényes, és Apa azt mondta, nyugodjak meg és érezzem otthon magam. Otthon? Ez a szó nem igazán jelentett nekem semmit, aggódva néztem, hogy mi lehet az. Azóta tudom, hogy az otthon egy Budaörs nevű helyen volt, ahol állítólag nem akárki lakhat, de én egyelőre nem értettem, milyen kivételezett helyzetben vagyok. Még Budaörsön belül is, mert Anya és Apa gyakran mentek valami helyre, amit Cincák hegyének hívtak, ahol hajléktalan macskatársaim élnek állítólag. 

az ágyra is felmehettem

és fel is mentem

búvóhely

Nekem mindenesetre megváltozott az életem, és viszonylag hamar meg is békéltem vele. Ebben a budaörsi albérlet nevű lakódobozban volt minden, amihez már nem voltam hozzászokva. Újra dobozba kakiltam és pisiltem, mint régen, mindig volt mit enni, még válogathattam is.

Ami nem tetszett, hogy elvittek orvoshoz, többször is. Megint abban a dobozban.

Egyrészt a fülemet piszkálták, ami már rég fájt, az az igazság, hogy valami atkákat összeszedtem kint, állandóan viszketett és vakartam, sebes lett. Na ezzel csináltak valamit, amit baromira nem élveztem, kenegették valami cuccal. Mivel ellenkeztem, ezért betekertek egy törölközőbe. És raktak felfújható nyakvédőt rám, hát ha ezt a haverjaim látták volna... na mindegy, ez is elmúlt.

mindent lehet

A másik beavatkozásról nem szeretnék beszélni. Ahhoz otthagytak és elaltattak a rendelőben, és utána valami megváltozott a legnemesebb részemmel. Ők valami DAS cica poénon nagyon röhögcséltek. Én nem.

Budaörsön tényleg mindent megengedtek, oda feküdtem, ahová akartam, beleértve rájuk is, vagy a ruháik közé a szekrénybe, mindent lehetett, sőt olyan volt, mintha szórakoztatná őket. Játszottak velem, fotózgattak, sokat simogattak és örültek neki, ha hagytam magam szeretgetni. Úgyhogy hagytam. 

Ami eléggé zavart, hogy valahogy mégis sok volt a jövés-menés. Többször meg kellett ugyanazt a horror utat tennem még Apa fekete Volvo dobozában. Ekkor ismertem meg Omát. 

valami ünnep

Oma úgy tudom, Apa anyja, az ő lakóhelyére mentünk általában. Oma eleinte kissé bizalmatlannak tűnt, hogy mit fogok csinálni a lakásába, állítólag nem volt neki másik macskája. Úgyhogy úgy döntöttem, megmutatom, micsoda úriember vagyok, és nem tettem tönkre nála semmit, sőt, kedves voltam vele is. Szerintem bejött, eléggé megkedvelt ő is, természetesen.

Nála is szerettem lenni, szuper helyek voltak a lakóhelyén, ha meg valami nem tetszett, elbújtam a szekrénye tetején. Azt máig nem tudom, mikor vittek hozzá, meg miért és mennyi időre, de akkoriban azért előfordult párszor, és általában akkor ott is hagytak. Ott is megvolt mindenem, meleg volt, úgyhogy nem tiltakoztam. Csak az utazás rész ellen, azt nagyon utálom, utálni is fogom mindig.

A 2023 nevű év elején aztán megint változott valami. Egyrészt Anya év elején nem volt sehol, de Apa is sokat ment el valahová, és elég sokat intéztek valami Ház nevű távoli dolgot, amitől igencsak sokat voltak feszültek.

És eljött a nap, amikor ez a dolog engem is érintett. Ha jól emlékszem, először csak Omához vittek el szokás szerint, ők meg elmentek abba a bizonyos Házba, ahol Apa nem akart még aludni, merthogy mérgező a festékszag.

De aztán elvittek engem is.

kákken

Hát a Ház az nagy volt és félelmetes elsőre. Nagyon sok hely, furcsa szagok, furcsa fények, idegen hangok. 

Megvallom, elegem lett.

Ezt hangos sírással adtam a tudtukra, főleg éjjel, amitől nem igazán lett jobb. Sőt, Apa mérges lett, és lecsukott egy időre a pince nevű pánikszobába, ami amúgy utólag kiderült, hogy jó hely, de honnan tudtam volna?

Mindenesetre az első nehéz idő után elkezdtem felfedezni ezt a bizonyos Házat. Nem is volt az olyan rossz hely. Sok nagy ablak volt, mindegyikből mást lehetett nézni.

Vannak lépcsők, meg ilyen magas kilátópontok, ahonnan messziről lehet megfigyelni, mi történik az alsó részen. Az bejön nagyon.

a kilátóm

na ide állítólag nem mehetek fel

Itt is mindig jó meleg volt.

Volt mindenféle játékom, meg mindenféle bútorok, helyek, ahová el lehetett bújni. 

Itt is megvolt a kakis dobozom, kaptam enni-inni, és feküdhettem bárhová.

ez a cucc jó meleg

Vagyis pár dologra azt mondták, hogy ne, de ha nem tartottam be, akkor se lett semmi.

Az elején rossz volt, hogy időnként jöttek mindenféle emberek hangos dolgokat csinálni, na olyankor bújtam el akár egész napra a pánikszobába.

Sokszor meg Anya és Apa hoztak új dolgokat, ezek egy része tiszta királyság volt, például nézzétek ezt a nagy, puha, vastag, meleg szőnyeget. Máig imádok rajta dögleni.

a szőnyegem

jó bőr

Rendes voltam, a bőrkanapét nem kaparásztam, láttam, hogy féltik. Szét tudnám szedni, de végülis minek. Annyira nem is kényelmes egyébként, de ők szeretik.

néha besegítek dologokba

Anya és Apa azt mondták, mostantól ez lesz az Otthon és mindent használhatok, sőt próbálták úgy alakítani, hogy nekem is jó legyen. A hálószobájuk ablakán szeretek pl. kinézni, ezért raktak oda egy polcot nekem, nyáron, ha nyitva van az ablak, sokszor ott is alszom.

a polcom

Szóval vannak jó dolgok, nem mondhatom.

Néha volt azóta is olyan, hogy egy időre elvittek Omához, az is oké, azért cirkuszolni szoktam, de tudom, hogy visszahoznak, meg azt is, hogy végülis ott is jó dolgom van.

Összességében is elmondhatom, hogy jó dolgom van velük. Szeretnek, lesik a kívánságaimat, mindent megengednek, és.. izé.. én is szeretem őket persze, de azért ez nem kell mondani, dolgozzanak meg érte.

Jó, hogy Apa elhozott Szürke helyett. Vele vajon mi lehet? Egyszer Anya emlegette, és vizes volt a szeme, meg nagyon ölelgetett akkor engem, de nem értettem, mi van vele. Remélem ő is olyan helyen van, ahol jó neki, kicsit megbántam, hogy úgy elvertem pár éve.

Anya és Apa velem kapcsolatban egy dolgon aggódott, hogy sokat vagyok egyedül és vajon nem unatkozom-e. Sokszor felmerült, hogy mi lenne, ha ide költözne még valaki, de persze nem komolyan. Gondoltam én... 

De ez már egy következő történet lesz. Addig is pár kép még az életemből, lássátok, milyen szép vagyok.

méhecske vagyok

így is tudok aludni

meg így is

Hombár

melegítés

Anya újabban egész sokat van otthon, és egyre furcsábban néz ki. 

De tök jó amúgy, lehet rajta ugrálni meg feküdni is, bár néha nyöszörög, meg mocorog, meg állandóan az oldalán próbál feküdni, és úgy nem olyan jó stabil, mint ha a hátán vagy a hasán lenne. 

Meg mozog ő is, meg a hasa is. Éjjel is van, hogy jól elfekszünk, erre mozog, vagy ami még rosszabb, hogy felkel és elmegy a vizes szobába, van, hogy többször is. 

patrónus vagyok

Újabban becsukják ablakokat, a télikertben is sajnos, ezzel sokat romlott a tévénk minősége. Én (Masni) mikor ezt először eljátszották, akkor éjjel bosszút álltam, zörögtem mindennel és fociztam egy almával, amit Apa az asztalon hagyott (elvette a szemét), meg begurítottam a gyógyszeres dobozaiból kettőt a hűtő alá (szerencsére ilyenkor Anyának káromkodik, nem nekem, szerintem azt hiszi, ő dugta el azt is, ahogy általában mindenről azt hiszi).

Jól vagyunk amúgy.

Meg én már felfedeztem magamnak azokat a furcsa új cuccokat is Apa dolgozószobájában, amiket egy ideje ott tartanak. Mondtam a Mancinak is, de ő nem mászott bele, szerintem nem tud, mert dagi, de persze ezt nem lehet így mondani. Kényelmesek amúgy, de vannak jobb helyeim aludni, úgyhogy maradok egyelőre azoknál.

legjobb reggeli program

Az egyedüli, ami zavar, hogy anya két hete összepakolta azokat a dobozait, ami azt szokta jelenteni, hogy elmegy, vagy elmennek valahová. 

De nem ment el egyelőre, Apa volt múlt héten többször is távol még éjjel is, és érdekes módon kétszer reggel jött meg, aztán meg egész nap aludt. Furcsa dolgokat csinálnak az emberek, de amíg hazajönnek, végülis jó. 

Azért szoktunk tiltakozni, de nem látom, hogy érdekelné őket. Embert nevelni nem egyszerű feladat. 

pont jó

ez már az enyém

nem nyúhattok hozzájuk