Csiripp

 Na, akkor elmesélem én is, mit tettek velem.

Először azt hittem, hogy végre elviszik a Masnit valahová máshová, és visszatér a nyugalmam. Jó, kicsit talán hiányozna... néha... de elvoltam én egyedül is.

De arról nem volt szó, hogy engem is elvisznek ehhez az orvos nevű valakihez. Mintha beteg lennék, vagy bármi bajom lenne. Azt hittem, megyünk Omához, erre tessék...
Megbökött, aztán még egyszer a nyakamat is, hát rohadtul fájt, mit ne mondjak, de állítólag a Masni is kibírta zokszó nélkül, úgyhogy mégsem mutathattam én sem gyengeséget. De nem tudom, ez mire volt jó, és akkor még kajára valót is adnak érte. Nem értem. Meg valami útlevelet is kapok, nem tudom, mire jó az nekem.

Amúgy nem történik semmi izgalmas. Anya kicsit többet van otthon, mint szokott, de valamit nagyon ült a dolgozószobájában egész nap és nem velem foglalkozott, hanem azzal a kinyitható zenélő tévéjével. Azért néztük a mögötte lévő heverőről, mit csinál, azt mondta, mi vagyunk a tudományos segédmunkatársai. Hát lehet, én tudományos, Masni a segéd.

Amúgy sokat döglik a nappaliban, azt szeretem, szoktam ilyenkor masszírozni a hasát. Bár az most nem olyan jó fekhely egy ideje, mint régebben, akkor simább volt, de azért rá szoktam feküdni, hadd örüljön.